A Sainsbury’s nemrégiben megnyitotta Húsmentes Hentesüzletét. A pop-up bolt három napig volt nyitva London keleti részén, növényi alapú húshelyettesítő alternatívákat kínálva,s közben arra is megtanítva a vásárlókat, hogyan készítsék el azokat.
Az elmúlt néhány évben már több helyen bukkantak fel úgynevezett „zöldség-hentesek”. Általában a hangsúly azon van, hogyan készítik elő a zöldséget a vásárlóknak, magukra vállalva a termékek hámozásának és szeletelésének eléggé unalmas munkáját, ugyanúgy, ahogy a hagyományos hentesek dolgozzák fel a húsokat. A Sainsbury’s a legújabb kereskedelmi lánc, amely eljátszik ezzel a metaforával – ők növényi alapú húshelyettesítők árusításába kezdtek.
Esztétikai szempontból a Sainsbury’s mindent megtett, hogy ez a pop-up üzlet annyira hasonlítson egy klasszikus brit hentesüzletre, amennyire az lehetséges – a branding igen hangsúlyosra sikerült – a kirakatban lógó kolbászfüzérektől az eladók által viselt egyenruháig. De az első pillanattól nyilvánvaló volt az is a belépők számára, hogy ez a hentes nem olyan hentes.
A boltban nagy választékban állt rendelkezésre húsmentes steak, kebab, kolbász és még sok más finomság, amelyeket ugyanúgy hűtött üvegpultokban helyeztek ki, mint a tradicionális hentesüzletekben. Nagyon szépen érzékeltette, hogy a pop-up üzlet milyen komolyan veszi küldetését, hogy az összes áru kapható volt kimérve, közülük sok súlyra is, így a betérők azt látták, hogy az eladók éppen a jackfruit (kenyérfagyümölcs)-karaj vagy vegetáriánus szalonnarendelések lemérésével vannak elfoglalva.
Egyértelműen sikeres volt a pop-up üzlet, de hát nem is várt mást az ember egy olyan helyen, mint Kelet-London, ahol egyre nagyobb teret nyer a növényi alapú táplálkozás. A vevők meg voltak lepődve, hogy nem magasak az árak. Talán ez is szerepet játszott abban, hogy gyorsan fogyott az áru a pultokból, azon kívül persze, hogy a pop-up boltok úgy általában elég népszerűek.
Bár szépen fogytak a hentesáruk, fontos volt az is, hogy megtanítsák a vásárlókat arra, hogyan készítsék el, amit vettek. Már a pult mögött ki volt rakva egy poszter, amely egyszerűbb javaslatokat tett a vásárlóknak, például hogy a chorizo szalámi stílusú gombakolbász milyen remek összetevője lehet egy ragunak, míg a kicsit is bonyolultabb receptek hazavihető kártyákon voltak elérhetők. A főzési utasítások azokon a matricákon voltak megtalálhatók, amelyeket az eladók a megvásárolt áruk csomagolópapírjára ragasztottak.
Mindegy, hogy a zöldség-hentesek hagymát aprítanak a vevőknek, mint ahogy a Whole Foods üzletekben teszik, vagy pedig vegetáriánus burgert adnak el nekik, mint itt, részét képezik annak a népszerű trendnek, amely a húshoz kapcsolódó speciális nyelvezetet a vegetáriánus élelmiszerek értékesítésében alkalmazza. Ez a metafora több szempontból is helytálló. Azok a fogyasztók, akik vegetáriánus vagy vegán étrendre álltak át, sokszor legalább annyira hiányolják azt a „szertartást”, amely a húsvásárlást körülveszi, mint magát a húst. Ugyanakkor pedig a húsevők tábora érdekes, szórakoztató formában ismerkedhet meg más alternatívák létezésével.